A világ legnagyobb kolostoros könyvtára

Ausztria, kis város, nagy apátság, hatalmas könyvtár. Admontban jártunk Zsuzsával, és megtekintettük a világ legnagyobb kolostoros könyvtárát.

Nagyításhoz, klikk a képekre!

Hófödte hegycsúcsok ölelik körbe Stájerország egyik varázslatos völgyét, ahol csendesen éli mindennapjait a város: Admont. És benne a 950 éves bencés kolostor.

Az évszázadok alatt az apátságban lett gimnázium, könyvtár, múzeum, gyógynövénykert, fafeldolgozó, borászat, szóval szellemi és fizikai téren is aktívak a szerzetesek. Engem kifejezetten a könyvtár érdekelt és a múzeum.

Kétszázezer könyv gyűlt össze itt az évszázadok alatt. Ennek kb. a harmadát állítják ki egy csodálatos teremben. Ráadásul csak azok kerülnek kiállításra, amik a könyvnyomtatás feltalálása után készültek.

Körbetekintettem a termen és a lélegzetem is elállt. A díszesen festett mennyezet alatt állva, és a hatalmas polcokat nézve hosszú évszázadok hangulata járt át. Régi korok szerzetesei és könyvei.

A kolostor könyvállományának nagy része nincs kiállítva, hanem elzárt, speciális termekben vannak. Akadémiai kutatások számára nyílnak csak meg azok az ajtók. A gyűjtemény ottani részében már vannak olyan kéziratok és könyvek, amik a könyvnyomtatás előtti időkből származnak. A legrégebbi darabok a 900-as évek környékéről vannak. Ezekből a múzeum nyilvános részében pár régebbi darabot digitalizálva, vagy üvegbúra alatt meg is lehet tekinteni.

Nagyításhoz, klikk a képekre!

1070-ből, Észak-Olaszországból származó, Ótestamentumi történeteket tartalmazó szent könyv. El tudom képzelni, ahogy végtelen türelemmel valamelyik apát a kolostorban ezeket kézzel másolta, festette, rajzolta. Csak semmi word, pdf, és hasonlók. Kezdetleges eszközök, és az idő végtelensége. Talán voltak olyanok, akik egész életükben semmi mást nem csináltak, csak írtak, és írtak, és írtak, másolták a Bibliákat, könyveket és kódexeket egymás után, napról-napra, évről-évre.

Digitalizált verzióban lehetett belelapozni a közel ezer éves Bibliába, és megtekinteni a korabeli betűformázást, vagy éppen a díszítéseket, rajzokat és illusztrációkat.

Lenyűgöző volt az idő távlata, a könyvek hagyománya, és úgy általában az ember történelmi tapasztalata és kulturális öröksége.

A könyvtár és a múzeum után csendes séta következett az apátság kertjében a magnóliák társaságában. Volt min töprengeni, volt min meditálni. Lassú léptek, ezer évek, mély gondolatok, tavaszi szellő, rügyfakadás. 

Néhány igazán kellemes napot itt töltöttünk még Zsuzsával a környéken. Nagyokat túráztunk az erdőkben, folyók mellett, hegyoldalban, völgyek mélyén, a reggeli frissességben, és a délutánok békéjében. Steiermarkt gyönyörű, Admont lenyűgöző. Jövünk még, auf wiedersehen!


A Kolostor Őre

Séra András - könyvek és egyéb írások

A Széchényi Könyvtár jóvoltából, az internetes bázisukon keresztül már elérhetőek az írásaim. Pdf fájlban ingyenesen letölthetők és olvashatók. Különböző témákat érintenek ezek a kötetek, történelemtől a gazdaságig, irodalomtól a pszichológiáig, tőzsdétől a vallásig. Az érdeklődő és kíváncsi olvasó szerintem talál köztük megfelelő választást. Kellemes böngészését és olvasását kívánok!


Világló tölgylevelek

Emléklapok egy tőzsdeterem mélyéről
(2023)

New Yorkban a felhőkarcolók között a Wall Street egyik öregedő tőzsdecápája egy szellemszerű fiatalemberrel elmélkedik tőzsdéről, irodalomról, és az életről. A háttérben pedig egy híres magyar író nádasszögi kertje jelenik meg, és a közepén egy különös, már-már mágikus fa. Az olvasó együtt utazhat a szereplőkkel a tőzsdei izgalmak, az irodalom világa, élet-halál, és a létezésünk jelentős témái között.

A korosodó tőzsdecápa vívódásai, a szellemszerű fiatalember meglepő meglátásai, és a háttérben meghúzódó nádasszögi író hangtalanul, de mégis erőteljesen jelenlévő aurája viszi el az olvasót a profittól a szellemig, a földtől az égig, az egyszerűtől a bonyolultig, élettől-halálig, Amerikától Európáig, és New Yorktól Nádasszögig.

Itt olvasható és letölthető >>

Séta a mandalák kertjében

Rejtélyes ábrák az önismeret ösvényén
(2022)

Különleges könyv azoknak, akiket mélyebben érdekel a híres svájci pszichológus, Carl Gustav Jung munkássága, azon belül is a személyiség, a lélek, és az ecset találkozása, avagy a mandalák csodálatos világa. Sajátos kis séta ez a mű egy képzeletbeli privát kis kertbe, a mandala-festményeim gyűjteményébe. A könyv csupán bevezetésként kíván szolgálni ebbe a mandalák és a lélektan varázslatos világba.

Itt olvasható és letölthető >>


Tűnődések

Filozofikus szemlélődés egy kávéscsésze mellett a könyvespolcok világából
(2022)

Dilemmáink kínjában, avagy embert próbáló kérdések a reggeli zoknik és a nemzetközi glóbusz szférájából. Egy író, olvasó, gondolkodó, és kalkuláló ember tűnődései arról, hová tart századunk, mit vigyünk magunkkal, mit hagyjunk el, és hány cukorral igyuk a reggeli kávét. Filozofikus szemlélődés a kultúra, a gazdaság, a zoknik, a tőzsdék, a kávéscsészék, no és nem utolsósorban a könyvespolcok világából.

Itt olvasható és letölthető >>

Töltőtoll és Tőzsde
Filozofikus jegyzetek a gazdaság, a történelem, az irodalom, és a tőzsde találkozásáról
(2021)

A kereskedelem évezredes hagyománya az emberiségnek. Elég csak a régi karavánokra gondolni, a korabeli piacokra, az árusokra, szóval magára az üzletkötésre. Régi hagyománya van ennek. A tőzsdékkel is már több évszázados közös története van az emberiségnek. Hosszú múlt tele fájdalmakkal és örömmel, szegénységgel és gazdagsággal. Egy valami biztos: nem egy unalmas helyszíne ez az életünknek. Filozofikus jellegű jegyzetek gyűjteménye ez a könyv a történelem, a gazdaság, az irodalom és a tőzsde találkozásáról, egy-egy haikuval az írások végén.

Itt olvasható és letölthető >>

A kolostor legjobb mondata

Cikkgyűjtemény
(2021)

Különös varázsa van a mondatoknak. Még a legegyszerűbbeknek is. Az ember ha megfigyeli őket, világok nyílnak meg. A mondatok már önmagukban is misztikusak, azonban ha szélesre tárjuk a perspektívát, akkor még inkább kitágul a varázslat. Olyan mondatok lesznek a cikkekben, amelyek megállítanak minket egy pillanatra és félretolják azt a bizonyos homokórát. Ezáltal kiléphetünk valamelyest az idő pergéséből és nyugodtan átgondolhatjuk a dolgokat. Ehhez pedig segítségül hívtam néhány közismert mondatot.

Itt olvasható és letölthető >>

Belégzés, kilégzés

Haibun történetek a pillanat átélésének a művészetéhez
(2020)

Két lélegzetvétel közt az élet lehelete áramlik a lényünkben. Az élet lehelete, rejtélye, misztériuma és csöndje. Hátha ezek a kis haibuntörténetek segítenek majd közelebb kerülni hozzá, és felfedezni a pillanatok mögött meghúzódó csodát.

Itt olvasható és letölthető >>

Kumráni haibun

A holt-tengeri tekercsek eddig nem ismert kódolása

(2020)

Bo-káj úr volt a japán üzletemberekből álló társaság legidősebb tagja. Idős volt, tiszteletreméltó, és nagyon gazdag. Ez a társaság már évek óta különös tárgyak után kutatott. Olyanok után, amelyek az emberiség magasabb rendű szellemi szféráihoz kapcsolódnak. Birtokukban van egy ritka irat, amelyben állítólag a holt-tengeri tekercsek üzenetét kódolták a japán szellemi elit számára, sajátosan a japán haiku és haibun stílusában. Hogy mikor keletkezhetett és ki írta, nem tudni pontosan.

Itt olvasható és letölthető >>


A Kolostor Őre


A szerzőről: magánbefektető, író, publicista, a Librarius portál vendégszerzője. Privát életét Magyarország és Ausztria közt osztja meg a feleségével együtt. Tőzsde, meditáció, bonsai, fürdők, szauna, haiku, tenger, erdő, és hosszú könyvtárpolcok közt tölti szívesen az idejét. Idén 44, kíváncsian és érdeklődve tekint a következő 44-re, és talán még azon túl is. 2019-ben a Klubrádió vendége volt >>

Mit üzen az építkezés?

A piramisok és a katedrálisok ideje lejárt, ma már más jellegű épületeket emel az ember. Megbabonáz amikor látom, hogy pakolják a követ, a téglát, öntik a betont, mozog a daru, és haladnak szintről szintre. Ilyenkor elgondolkodom: vajon mit üzen az építkezés?

Szándék, ötlet, tervek, majd precíz munka, ütemterv szerinti haladás, napi meló, szinte a szemünk előtt zajlik maga a teremtés. A semmiből valami. Megigézve tudom figyelni az építkezést. De vajon mit üzen?

Üres telek, majd épület, szobák, irodák, raktárak, különböző életterek. A beton és a téglák közötti helyiségekben élet lesz. Munka, szerelem, viszály, tárgyalás, vagy az elkerülhetetlen halál. Néma tanúi ezek a falak az életünknek. Vannak olyanok, amik stabilan, már több száz éve itt vannak velünk. Teret adtak a történelmi személyeknek, háborúknak, viszályoknak, forradalmi gondolatoknak, és most is itt állnak, minket szemlélnek. Jóleső árnyékukban formálódott a történelem, és zajlik most is a jelen. Ha kezünket ezekre a sokat látott falakra tapasztjuk és csendben maradunk, vajon mit hallunk? Miről fognak mesélni? Mit üzennek?

Hagyjuk most kicsit a múltat magára, és fordítsuk figyelmünket a jelen építkezéseire. A most felhúzott falakra, a most készülő életterekre. Ezekben az épületekben most itt a jelenben fog zajlani az élet. A jelen kor történései, forradalmai, szerelmei és háborúi. Vagy csak simán üzlet, termékfejlesztés, egy jó ebéd, családi élet, vagy bármi egyéb. Zajlik, halad, pörög az élet a maga ritmusában, és ez a végtelen hömpölygés keres most magának teret, falak közt egy biztonságos helyet, ablakkal, klímával, kilátással, belátással, épp ami kell.

Építésvezetők és melósok rakják össze elemről elemre, és a semmiből egyszer csak ott áll, arra készen, hogy belakják és megtöltsék, az épületet életre keltsék. Emlékezzünk feleim: kezdetben vala az üres telek. A föld és a vizek felett csupán a befektető vágya lebegett. Aztán harmadnapra lett terv is, a munka elindult, és látták az egybegyűltek, hogy ez jó. Azóta is sokasodnak és szaporodnak az épületek, megtöltik a földet. Az idő lassú hömpölygése mentén folyamatosan változnak és cserélődnek. Mindeközben azon gondolkodom: mit üzen az építkezés? Mit sugall vajon a maga csendes és titokzatos módján? A teremtés misztériumát, vagy a gőgösség szimbólumát? Láthatatlan kéz rajzolja, nemcsak az épületek, hanem az ügyek jellegének óvatos határvonalát.


A Kolostor Őre



ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson >>

Mit üzen a kereszt?

Lassan visz a lábam felfelé egy domboldali utcácskában, amikor a fák csupasz ágai között az égre tekintek, és meglátom a jól ismert jelet. A megszokott arányban metszi egymást a két egyenes vonal. Egy hosszabb és egy rövidebb. Merőlegesség, precíz derékszögek, a síkot négy területre osztva, mondhatnám: szimpla geometria. Két egyszerű vonal tehát, egymást keresztezve. Semmi több. Lassan haladok tovább a domboldalon, az út emelkedik, izmaim feszülnek, és közben azon tűnődöm: vajon mit üzen a kereszt?

Szimpla szimbólum. Egyszerű kis jel. Semmi bonyolultság. És mégis, és mégis, és újra, és ismét. Mese lenne csupán? Vagy misztika? Történelem, mitológia, irodalom, spiritualitás, szimpla storytelling, a good movie, vagy az ereinkben végigfutó alapvetés? Föld, vér, ég?

Lépkedve tovább fel a meredek domboldalon, tűnődve a kereszten és átsuhanva évezredeken, szinte a lelki szemeim előtt látom, hogy jó híre lehetett a környéken a korabeli iparosmesternek, tudták hogy ért a fához. Precízen dolgozik és időre kész van a munkával. Akkoriban egyre több megrendelés érkezett. Fáradt öreg karjai még elbírták a nagyobb gerendákat is. Behúzta őket a raktárba, végigsimította kezét a fa kérges felületén, megszagolta, tudta hogy kiváló helyről való. Ilyenekkel lehet jól dolgozni. És akkoriban egyre több megrendelés érkezett a városból, mert zavargások voltak. Morog is miattuk, de a munkáját időre elvégzi. Most viszont sietős lesz, egész nap dolgoznia kell. Nagy kereszteket készít az ítélet végrehajtáshoz, amit Kajafás emberei rendeltek. Iparkodnia kell, mert másnap is szükség lesz néhányra. Szeme alaposan körbetekint a raktárban fekvő, egymásra rakott szálfákon, miközben magában dohogott a felbolydult világon: ma már bárki beszélhet itt össze-vissza bármit, és lázadást is szíthat az emberek között, méghogy, ő a Megváltó?! Aztán kettő nagyobb, erősebb gerendát választott.

Sokan töprengenek azóta is, hogy mi történhetett. Konkrétan nem a képzelgéseimben megjelenő iparosmesterrel, hanem a körülötte lévő eseményekben. Hiszen: tavaszi napon vérfolt száradt gerendán, bőrön egyaránt. És ezen tűnődik azóta is a sokaság. Az út meredek, lépteim lassúak, izmom feszül, szám szárad, de haladok. Nem tudom azonban kitörölni a fejemből az előbb látott képet, a faágak között meghúzódó keresztet. Mit üzen?

Kétezer év vajon sok? Attól függ honnan nézzük. A galaxisok életpályájához képest, vagy egy iparosmester fáradt délutánjához. A két sima egyenes vonal négy területre osztja a síkot, de vajon metszést hozott az időben is? Bizony. Lett i. e., meg i. sz., kinek hogy tetszik. No, persze nem mindenhol, mert nem mindenkinek fontos ám ez a két egyenes vonal egymás keresztezése, így az ő idejüket egyáltalán nem törte meg, máshogy számolják a múló időt. Nem vagyunk egyformák. Az is könnyen lehet, hogy valójában az iparosmester sem dohogott, hanem értetlenkedett és szánakozott. Ám a parancs az parancs. Így aztán mégis: kettő nagyobb, erősebb gerendát választott.

Mit üzen a kereszt? A síkot négy területre osztotta, ahogy látjuk az időt is kettészelte, és talán az üzenetét is darabokra tört szilánkonként értelmezzük. Magyarázzuk innen, onnan. Hiszen kétezer év óta vita van még azok közt is, akik e szimbólum köré gyűlnek. Még a körülötte lévők is másként tisztelik. Vita van a kereszt környékén a hogyan-on, a miért-en, a miképpen, a kik-en, a mit-en, a mikor-on, a meddig-en, és bizony, sokszor még egy fontos szemponton: a mennyiért kérdésén.

Lassan felérek a fák mellett a dombtetőre, lábaim pihennek, kutat is lelek, iszom, kifújom magam, szétnézek, és közben továbbra is azon tűnődöm: vajon mit üzen a kereszt? Kétezer év töprengése után talán jön újabb kétezer év, aztán hogy mire jutunk majd az üzenettel: rejtély.


A Kolostor Őre



ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson >>