2012. április 6., péntek

Állatvásár és az iráni helyzet

A múlt heti közös hajnali meditáció után feltöltődve, boldogan és vidáman keltem útra, hogy szétnézzek itt a faluban lévő állatvásáron. Kellemesen simogatta a délelőtti meleg napsütés az arcomat. Harmónia volt, béke és boldogság. Az utcákon csendesség. Amolyan szombat délelőtti, kellemes falusi nyugalom. Elsétáltam az állatvásárra szétnézi, hogy mi újság is van arrafelé. Jártál már ilyenen? Na gyere, mesélek!

Lókupecek, tehenészek, nyulasok, meg mindenféle árusok vonultak fel, egy kis szombat délelőtti kereskedésre. A "börze" megnyitotta kapuit, és a falu, a maga nyugodt és ráérős tempójában benépesítette a teret. Lágy tavaszi napsütés, vidám madárcsicsergés, friss finom fű és széna illat, no és az állatok. Hát ez kérem itt bizony nem a "sánel" párfümgyár, itt bizony állatszagok voltak keményen, úgyis mondanám hogy ez volt a vásár diszkrét bája. Lovak nyerítettek, szekerek zörögtek, a kupecek alkudoztak, úgyhogy minden ment a maga útján.

A tehenész úrhoz érve hallottam hogy bizony a nemzetközi helyzet fokozódik, ugyanis már Iránról beszéltek! Gondoltam közelebb megyek hogy megtudjam mi is a dörgés. Valahogy így zajlott az eszmecsere:

- De szépek a borjak uram, oszt mégis mennyit kér értük?
- A kicsik az 150 000, a nagyobbak meg 200 000.
- És tessék mán mondani, ez irányár?
- Eeeezz? Dehogyis Irán-i ár! Ez bizony Baranyai!
Mondom naaa, nem Irán-i, ez Baranyai!

No, gondoltam magamban humoruknál vannak az urak (-:

------------------------------------------------------------------------
"Nagy kólával, nagy krumplival, menübe adhatom?"
------------------------------------------------------------------------

Szólnak a gyorséttermi ellenállhatatlan ajánlatok, aminek meg lehetett találni az itteni megfelelőjét is. Intenzív alkudozás ment a lovak környékén, és az itteni verzió az inkább úgy hallatszott, hogy:

"Szekérrel vagy szekér nélkül?"

"..aaa.. nem rossz ennek a kereke he, vidd a lauóval együtt!"

Úgyhogy jó hangulatban telt a vásár. (-:
Találkoztam ismerősökkel, beszélgettünk, megnéztük a kínálatokat, a portékákat, aztán szépen lassan haza ballagtam. Közben azon gondolkoztam hogy a modern kor embere azért mégis milyen távolinak találja ezeket az állatokat, pedig hát a tej, a hús, a tojás, és még sok-sok egyéb finom csemege, azért nap mint nap megjelenik a konyhaasztalokon.

Mint ahogy csak egy áramszünet esetén kezdi el értékelni az ember az elektromosság csodáját, úgy érdemes azért itt az ételek terén is picit hálát adnunk annak, amit teljesen természetesnek érzünk. És ha egy mód van rá, akkor azért keresd föl a környékeden lévő kistermelőket, aztán az ő életüket és munkájukat támogasd a gyümölcs, a hús, a zöldség, a méz, és egyéb finomság vásárlásakor! Persze lehet találni ez ügyben mindenféle kifogást, vélt vagy valós problémát, amit elhiszek, de én inkább azt mondom hogy a megoldásra, és egymás támogatására helyezzük a hangsúlyt, és a figyelmünkkel ezeket a dolgokat keressük!

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Együnk igyunk hazai gazdák szorgos munkájából,
és jószívű kínálatából!
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!